Thomas Glavinic
Hogyan éljünk?
Egy félsikertörténet
1.990 Ft
Részletek a könyvből
„Nem sokkal a tizenhatodik születésnapunk után szerelmesek leszünk. Nem először, de szerelmünket először viszonozzák. Tehát ez az első szerelem.
Mivel az ember annyi visszautasítás után már nem válogatós, az se baj, hogy Claudia messze nem a legszebb lány az osztályban. De még az öt legcsinosabb közé sem sorolható. Tartozunk annyival az igazságnak, hogy alig van ember, aki vonzónak nevezné. Sőt, hogy egész őszinték legyünk, holdvilágképével és esztékás szemüvegével úgy néz ki, mint Puck, a légy. De hát mit csináljunk? Ez van, ezt kell szeretni. És mivel Claudia hippi, és kedves, és köztudott, mennyire melegszívű, beérjük azzal, amit a sors nekünk rendelt.”
A pályaválasztás bonyolult folyamatába is bepillantást nyerünk:
„Felmerül a kérdés, mihez kezdjünk új életünkkel. Tanárok már nem akarunk lenni. A tanár az ördög cimborája. Az egyetemi tanulmányokat nem lehet megkerülni, mivel az alternatíva a munka lenne. De mit tanuljunk? És milyen perspektívát nyújt, ha így döntünk?
Nem mintha hiányozna belőlünk az érdeklődés. Legszívesebben olyasmivel foglalkoznánk, ami a zenével kapcsolatos. Szeretünk énekelni, van egy minőségileg, és Ernestine néni jóvoltából mennyiségileg is jelentős lemezgyűjteményünk, szeretjük a zenét. Szívesen énekelnénk egy együttesben, de nincs elég vér a pucánkban, és valószínűleg nem is vagyunk elég tehetségesek. Szívesen járnánk együttesekkel turnézni. Díszletmunkásként, hangtechnikusként, vagy valami ilyesmi. De nem ismerünk senkit.
Ha nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal, el kell menni az egyetemi tanácsadóba.
– Mi érdekel? – kérdezi egy kecskeszakállú diák fémkeretes szemüvegben.
– A nők! – válaszoljuk.
A diák nevet.
– Ezzel mind így vagyunk. Úgy értem, miben vagy tehetséges?
– Tudok énekelni.
– Akkor miért nem próbálkozol a zeneakadémiával?
– Hm, inkább nem.
A tanácsadó pacázó golyóstollal gyűrűket rajzol egy lapra. Kintről tálcák zörgése, hangzavar, palackok csörömpölése hallatszik be a menzáról.
– Semmi sem érdekel?
– Azt azért nem mondanám.
A gyűrű a lapon lassan, végtelenül lassan csigaházzá alakul át. A tanácsadó cigarettát sodor magának. Szégyenlősen elnézünk mellette.
– Csak egy tippem van – mondja végül. Művészettörténet. Ott vannak a legszebb nők. De ne engem hibáztass, ha semmi jó nem sül ki belőle.
Művészettörténetet tanulunk. A diák, akinek ugyanolyan fémkeretes szemüvege volt, mint nekünk, igazat szólt. Nincs még egy szak, ahol ennyi szép nőt lehetne megcsodálni az előadásokon. És a tekintély szempontjából is jó választás. Mindent, ami művészettel kapcsolatos, a nemesség aurája vesz körül. Ez az értelmiségi törzsasztaloknál épp olyan jó ajánlólevél, mint az elővárosok előkelő villáiban. És az egyetemi tanulmányok befejeztével múzeumigazgatók lehetünk, sok pénzt kereshetünk és újabb szép nőkkel ismerkedhetünk meg. Hormonálisan és anyagilag is racionális döntés volt. Legalábbis ezt véljük kiolvasni az Egyetemre – de pontosan hová? című könyvből.”